Videoton Számítástechnikai Gyár termékkatalógus

A Videoton Számítástechnikai Gyára fejlesztői az 1969-ben hozott Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság döntésének és licencvásárlási politikájának megfelelően, a francia licencadó cég fejlesztését követték. Ez a francia SEMS cég MITRA számítógép sor követését jelentette. A MITRA család fejlesztését a SEMS 1971-ben kezdte, és a sor (nálunk) utólsó tagja, a MITRA 525 1985-ban lépett a piacra. (A francia család a MITRA 725-tel végződött)

Az összes fejlesztési lépcső licencét a MITRA családból nem kellett (és nem lehetett) megvenni, de a VIDEOTON kereskedelmi stratégiájának megfelelő fő szovjet és egyéb KGST országokban rendszeresített ipari irányokat a SEMS e terméksorával jól lehetett követni, sőt bizonyos mértékben irányítani is.

A SEMS MITRA családja éles piaci versenyben volt a Honeywell cég Level 6 családjával, ezért ha ezt követte a VIDEOTON megamini családja, a Kelet-Európai régióban biztos egyedülálló eredményeket tudott elérni, a versenyképesség biztosítható volt.

Nézzük, kik voltak ebben a munkában a főszereplők!

Fejlesztő intézmény: VIDEOTON Fejlesztési Intézet, Dr. Gantner János ig.

Fejlesztés tartalma: Licenc átvétel és saját fejlesztés      

Tervezők: a VIDEOTON Fejlesztési Intézet négy főosztálya:

Az 1960-as évek végén és az  1970-es évek elején megjelentek a mini számítógépek, ez volt az első lépés abba az irányba, hogy a számítógépek elhagyják a nagy izolált, légkondicinálóval ellátott és speciális személyzet által kiszolgált gépteremeket és a fizikai és társadalmi folyamatok közelébe kerüljenek, majd az „egyszerű” emberek mindennepi eszközévé váljanak.

A mini számítógépek kisebb kapacitású számítógépek voltak, melyeket egyes jól körülírható konkrét feladat megoldására alkalmaztak jó hatásfokkal. Később igény merült fel komplex rendszerek kialakítására, melyek main frame-ekből (nagy teljesítményű számítógépekből) és hozzájuk kapcsolt miniszámítógépekből álltak.

A 60-as évek legvégén Magyarországon három –a jövőre nézve alapvető fontosságú- OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) döntés született,

• a magyarországi számítógépgyártás bázisvállalata a VIDEOTON

• Magyarország mini számítógépek gyártására szakosodik.

• a gyártást, fejlesztést az első időkben licence vásárlásra alapozza Magyarország.

A fenti döntések lehetőséget adtak gyors piaci megjelenésre, magas szinvonalú, megbízhatóságú termékek előállítására, gyártási, fejlesztési kooperáció kailakítására a világ élvonalába tartozó  számítógép gyártókkal. A negatív odala a döntésnek az volt, hogy mivel a KGST országok két nagy gyártó (IBM, DEC (Digital Equipment Corporation)) gépeinek (jogilag nem tiszta) másolása mellett döntöttek a megvásárolt llicence nehezen volt beilleszthető az ESzR, MSzR rendszerek (Egységes Számítógép Rendszer, Mini Számítógép Rendszer, KGST országok által “fejlesztett” rendszerek) közé.

Ez ad magyarázatot a néhány már kiindulásnál látható fejlesztési zsákutcára, illetve a VIDEOTON rendszerek változatos elnevezésére. Az előnyökböl származó kitűnő árpozició azonban bőségesen kárpótolt az említett nehézségekért.

Az adott politikai helyzetben fejlett technológiájú számítógéplicenc vásárlás csak Franciaországtól volt lehetséges. Magyarország elsőként a CII (Compagnie Industrielle pour l’Informatique) cégtől a CII 10010 alapvetően folyamatirányításra kifejlesztett számítógép licencét vásárolta meg. A nagyon megbízható számítógép amerikai, francia elektromechanikus perifériákkal és kiterjedt –ipari folyamat szabályozásra szolgáló- kártyakészlettel rendelkezett. 1971 májusában megjelent az első (francia gyártású) CII 10010 számítógép a VIDEOTON-ban és ezzel megkezdődött a francia Mitra családra alapozott, minden szempontból az egyik legsikeresebb temékcsalád élete és fejlődése.

1971-ben az első feladat a vásárolt CII 10010 dokumentáció honosítása a szükséges technológia kialakítása és a gyártás megindítása mellett a a lehető legtöbb jó minőségű VIDEOTON vagy hazai gyártású perifériát (VT 340 display, ReadMOM, PerfoMOM, CR600 VIDEOTON kártyaolvasó, VIDEOTON sornyomtató), tartalmazó, értékesíthető konfiguráció kialakítása volt megfelelő illesztőegységek kifejlesztésével és gyártásával. A rendszer meghatározó alap perifériája a 800 kbyte kapacitású SAGEM fixfejes diszk egység megfelelő (minőség, sebesség, kapacitás) kiváltó periféria hiányában végig import maradt. Mivel a gép nem rendelkezett operációs rendszerrel egy egyszerű operációs rendszert is ki kellett fejleszteni.

Az újdonságnak számító miniszámítógép nagy sikert aratott a szovjet piacon, ahol ilyen minőségű, teljesítményű számítógép nem létezett. Némi gondot okozott, hogy az éppen induló ESzR  programba nem volt beilleszthető. Mivel nagyon nagy igény jelentkezett az értékesítés kisebb név trükkel került megoldásra (az adott rendszerre magyar vállalásként szereplő EC 1010-hez hasonló VT 1010B nevet kapta jelezve, hogy annak valamiféle előfutára)

Az első úttörő fejlesztési lépésnek a Szovjetunió akkori legsikeresebb (és polgári életben elérhető) közepes teljesítményű számítógépének a Minszk 32-nek és a VT1010B-nek illesztése volt, létrehozva az első front end kapcsolatot a KGST országokon belül.

A licenc megállapodás tényleges tárgya a Mitra család volt. A licencátadás elkezdődött a CII-vel és folytatódott –a cég átalakulások miatt- a SEMS (Société Européenne de Mini-Informatique et de Systèmes) céggel.

A sorozat első számítógépe a MITRA 15 alapján fejlesztette ki az SzKI az EC1010 ESzR minigépet, mely eredményes nemzetközi bevizsgálásra is került. A cseh Consul írógéppel és ESzR szabványos multiplex csatornával kibővített gép nem került gyártásba, de lehetőséget nyújtott a VIDEOTON által gyártott rendszerek gond nélküli exportjára a szocialista országokba. Az ESzR pozició további erősítését szolgálta az AP-50 jelű un intelligens terminál sikeres bevizsgálása, ami tulajdonképpen egy VT 1010 gép volt IBM terminál emulációval.

A VT 1010 mikroprogramozott, ferrit memóriával rendelkező, TTL technológia bázisú processzorral rendelkezett. A számítógép modularitása, minősége, teljesítménye, periféria választéka szokatlan újdonság volt a KGST felhasználók számára.

A honosítás és periféria választék lecserélése megfelelő csatolók kifejlesztésével itt is alap feladat volt. A számítógépet a felhasználók elsősorban folyamatirányításra és az akkor kezdődő adatátvitelre használták, mivel a szocialista országokban hasonló paraméterekkel rendelkező eszközök nem voltak találhatók.

Szükség volt egy a gép méretének megfelelő operációs rendszerre, némi francia utánérzéssel az első szoftveres kollégák előálltak a PCM (Process Control Monitor) rendszerrel, ehhez rövidesen kidolgozták a folyamatirányító programcsomagot, amely a maxi RT rendszert támogatta.

A SzTAKI fejlesztői kidolgozták az IDOS operációs rendszert , amely a gyors párhuzamos interfészre kötött VT340 terminálon forradalmosította a sw fejlesztést.

Külön érdekessége volt az akkori helyzetnek, hogy a szoftver, mint olyan sokáig nem számított árúnak.

Ez onnan származott, hogy az ESzR, MszR gépek bit kompatibilisek akartak és tudtak lenni a “prototipussal” és így mód nyilt arra, hogy a programokat más forrásból, központilag szerezték be. Mivel mi nem voltunk kompatibilisek, a sw mint árú, bevezetése is a VIDEOTON úttőrése volt, főleg a szovjet piacon.

Az adatátvitelt használó alkalmazások támogatására meghatározásra került a COMNET rendszer, ez integrálta a SEMS (Mitra család) adatátviteli csatolókat, a VIDEOTON-ban kifejlesztett nagy teljesítményű adatátviteli multiplexort, alapszoftver támogatást, az adatátviteli eszközöket (modemeket, terminálokat). Ilyen komplex adatátviteli rendszerek elöször jelentek meg a szocialista országokban (beleértve természetesen Magyarországot is).

A rendszer alkalmazásának egyik nagy eredménye volt például az, hogy a schönefeldi (akkor NDK) repülőterének adminisztrációját VT 1010 irányította.

1975-tól a SEMS (Mitra család) elkezdte az „S” sorozat fejlesztését. A fejlesztéssel párhuzamosan a VIDEOTON megkapta -a licencszerződés alapján- a sorozat dokumentációját, ez szolgált alapul a honosításnak illetve a további fejlesztésnek.

Az MSzR együttműködés megindulásakor a szervezetben a magyar képviseletet a VIDEOTON kapta. Magyar főkonstruktőr Kázsmér János lett.

Az MSzR esetében a „prototipustól” (DEC PDP11és VAX) eltérni már nehezebb volt mint az ESzR esetében, ezért ez egy nehéz, de végül műszakilag remek megoldáshoz vezetett. Kifejlesztésre került az SzM52 bimódú számítógép az S2 processzor alapján. Az SzM 52 két üzemmódban volt képes működni un. natív üzemmódban az „S” család utasítás készletét hajtotta végre, az MSzR üzemmódban a PDP 11 számítógéppel volt kompatibilis. Az SzM 52 sikeres bevizsgáláson esett át. A biprocesszoros változat sorozatgyártásra nem került.

A licencátvétel  70-es évek végétől fejlesztési, gyártási együttműködéssé alakult át. A licencdíjat jelentős mértékben fejlesztéssel, gyártással rótta le a VIDEOTON. A Mitra ismeretek, adatátviteli tapasztalatok, IBM I/O rendszer ismeretek felhasználásával.

A VIDEOTON-ban került kifejlesztésre az „S” sorozat több hardver eleme (adatátviteli csatolók V.25, X21, HDLC, távgépiró), IBM rendszerek processzoraihoz kis és nagy sebességű csatolók (CCA-60, CCA-4M), Ethernet csatoló).

Az „S” sorozat operácios rendszerein folyamatosan 8-10 VIDEOTON szakember dolgozott, először MITRA 125 átmeneti gépeken, majd az S sorozat gépein dolgozva. Az ő nevükhöz fűződik a TCS (Terminal Control System) és a TSE (Time Sharing Executive).

Az egyik a nagy számítási igénnyel rendelkező tengeri kutatóhajók fedélzeti rendszereinek területe volt, a másik a VIDEOTON katonai elektronika profiljához csatlakozott. A VIDEOTON kidolgozta és gyártásba vitte a Mitra család utasítás-készletével rendelkező, de a MIL szabványrendszernek megfelelő központi egységet és a szükséges szűkített periféria készletet.